A minap a kertünkben megpillantottam, hogy kibújtak a tulipánok a földből. Ez azért volt nagy öröm számomra, mert már majdnem elfeledkeztem róluk. Persze tudhattam volna, hogy egyszer csak megjelennek a tulipánok, hiszen még ősszel dugdostam le a virághagymákat a földbe. Nem kell minden évben kiszedni a hagymákat a földből, de én úgy döntöttem, hogy még ősszel új helyre költöznek a tulipánok és nárciszok. Egy sokkal naposabb helyre. És hogy jön a virágültetés a kreativitáshoz és pláne a kulcsokhoz? 

Sorolhatnám, hogy nagy képzelőerő kell ahhoz, hogy a még hagymaállapotban lévő virágokat teljes pompájukban odaképzeljem a véglegesnek szánt helyükre, meg azt is, hogy nemcsak virágok vannak egy kertben, hanem más növények is és azoknak is megfelelő helyet kell találni és akkor arról még nem is beszéltem, hogy ügyesen kell összeválogatni a növényeket. 

Szóval hogy is jön ide az alkotás és a kreatívkodás? Természetesen úgy, hogy a természet ébredése és kivirulása, na meg színbeborulása még jobban megmozgatja a képzelőerőnket. Ráadásul még a Húsvét is a nyakunkon van, így biztosan az is fog valamit alkotni, aki egyébként nem szokott. Ha tavasz, akkor szinte biztosan megjelenik a tulipán. Külön érdem, ha a kreativitás találkozik az értelmes alkotással.

És itt jönnek képbe az elveszett kulcsok. Ki ne ismerné az érzést, amikor az elindulásnál nem találja a lakáskulcsot, kocsikulcsot, biciklikulcsot? Ezen segít egy kulcsos szekrény. Pláne egy tulipános.

Hogyan készül? Lássuk!

Első lépésben a kulcsos szekrényt körbecsiszoltam csiszolópapírral, különös tekintettel az élekre. Barkácsboltban, festékboltban beszerezhető egy darabka csiszolópapír, ami tökéletes erre a célra. Nem kell gépi csiszoló!

Második lépés volt a szekrényke lealapozása. Ahova nem terveztem szalvétás díszítést, ott egyből a végleges akrilfestéket használtam. Oda, ahova később szalvéta is került majd, fehér alapozófestéket kentem. Míg száradt, kivágtam a szalvétából a tulipánokat. Azért nem téptem a szalvétát, mert a szekrény oldalai egyértelműen megadják a keretet.

Száradás után harmadik lépés volt a decoupage ragasztó felkenése ecsettel, majd a szalvéta felhelyezése. Erre ismét egy adag ragasztó következett. Óvatosan kell bánni vele és nem szabad sajnálni a ragasztó mennyiségét sem, nehogy az ecset magával húzza a szalvétát és elszakadjon.

A negyedik lépés volt a lakkozás, hogy még fényesebb legyen a szekrényke ajtaja és oldalai, és persze a port is könnyebb letakarítani róla.

Jó alkotást! Ti mit alkottok a tavasz közeledtével? Írjátok meg a hozzászólásokban!