Ti is mondjátok magatoknak/magatokról, hogy: "egyszeri és megismételhetetlen csoda vagyok"? És a gyerekeitekkel mi a helyzet? Ők tudják ezt magukról? A nagyszerű Ferenczy Lászlótól tanultam ezt meg pár éve, és azóta már a gyerekeim is magukévá tették ezt a tudást. És hogy mindez hogy jön a mai bejegyzéshez? Úgy, hogy ha ez nem mindig jut eszünkbe -főleg nehéz és kritikus helyzetekben-, akkor van egy segítség, ami jól jön ilyenkor. Ez pedig az emléküveg!

Minden olyan dolgot jegyezzünk fel egy papírkára, ami miatt büszkék vagyunk magunkra, vagy úgy gondoljuk, hogy jól cselekedtünk, valakinek segítettünk, vagy csak egyszerűen jól telt a napunk. Amikor pedig rossz passzban vagyunk, vagy valami nem úgy sikerült, ahogyan előre terveztük, akkor elég csak elővennünk az üvegből néhány felírást és máris rendezhetjük magunkban, hogy igenis értékes emberek vagyunk!

Olyan emléküveget is használhatunk, amibe tárgyi emlékeket gyűjtünk, pl. vonatjegyet, színházjegyet, belépőt, amik mind egy-egy szép nap emlékét őrzik.

Az üvegeket díszíthetjük decoupage technikával, tehát szalvétával, akrilfestékkel, vízfestékkel, matricafestékkel, de üresen is hagyhatjuk. Érdemes lakkal lefedni a díszítést, hogy tartósabb legyen az alkotásunk. Jó munkát!

Képekben látjátok az üvegek díszítését.

Ha a szalvétatechnikát választjátok, akkor segítség gyanánt a decoupage technika lépéseit egy korábbi bejegyzésben írtam le, az akrilfestékkel való díszítésnél pedig az üvegre festettem a mintát az akrilfestékkel, majd száradás után lekentem decoupage lakkal. És kész is. Gyors és személyes ajándék is lehet belőle.Még apák napjára is készülhet...

Ti csináltatok már emléküveget? Tele van már?