Két-három éve is van annak, hogy a nagyobbik fiunk (aki most 7,5 éves) kezébe vette a fényképezőgépet és el kezdte használni. Engedtük neki, persze arra figyeltünk, hogy a csuklójára legyen akasztva a gép zsinórja... Még jó, hogy digitális gépünk van, így nem kell számolgatni, hogy hány képet készíthet még. Egyetlen dolog van, ami megállásra készteti, ha lemerül az akku, vagy a videók miatt megtelik a memóriakártya. Mert néha bizony az is előfordul.
Egyszer hallottam, hogy egy témáról jó, ha 100 képet csinálunk és utána elég kritikusnak kell lenni ahhoz, hogy abból csak egy képet tartsunk meg. Na az előbbi nála elég jól működik, mert ha rájön a fényképezés, képes egy témáról sok-sok képet készíteni. Ilyen központi téma nála a sorba állított autói, a legoépítmények, a szobaberendezés, vagy a kert és persze az őt körülvevő emberek. A legutóbb készültek közül mutatok egyet, mert ami először feltűnt, hogy olyan mértani pontossággal van középen a kerti virág, hogy mérni sem lehetett volna pontosabban.
Ami még tetszik, hogy sokszor más nézőpontból fényképez, mint pl. én. Rászánja az időt a kattingatásra, ráérősebb. Ő csinálja jól.
Ti mennyire engeditek a gyerekeket, hogy a fényképezésben is kipróbálják a tehetségüket, a kreativitásukat, vagy a másfajta nézőpontjukat?
