Középső fiam óvó nénijeinek és dadusának három emlékkönyvet hárman készítettünk búcsúzó ajándékként az utolsó ovis évben. Különösen nagy öröm volt ez nekem, mivel mindhárman közel álltak a gyermekem szívéhez és az enyémhez is. Az óvó nénik kiemelték, hogy ugyan kaptak már hasonló ovis albumot korábbi csoportoktól, de olyat még nem, amiben azt olvashatják, hogy a gyermeknek milyen jó élményei voltak az oviban. 

A tanító néninek adott gyűrűs mappa helyett most egy kisebb méretű, vajszínű, spirálkötésű albumot választottunk. Fekete lapjain jól mutatott az ezüst színű lakkfilccel írt szöveg és a fényképek is. Az emlékkönyvbe minden gyermekről ragasztottunk egy képet az utolsó ovis fotózásból, és belekerült egy pár mondat, mit szerettek az oviban és az óvónőkben. Ez utóbbit a szülők írták össze egy papírra a gyermekük elmondása alapján, és az alapján írtam bele a könyvbe. Persze az ovis jelük és a nevük is odakerült a fotó mellé.

Az albumra dekupázstechnikával került fel a díszítő szalvéta, a spirál mellett szalaggal kiegészítve. Ezt az emlékkönyvet is szalaggal lehet összekötni. A dekupázstechnikáról itt olvashattok. 

Az emlékkönyvbe kerülő versekről is hamarosan születik egy bejegyzés.