Nektek mikor jön el az a pillanat, amikor elkezdtek alkotni? Nem feltétlenül a kézműves alkotásokra gondolok (persze elsősorban azokra), hiszen annyi minden van, amiben alkotni tudunk. Lehet az valakinek a főzés, a fotózás, másnak a varrás, a horgolás, az újságírás, a programozás, a gyereknevelés, és megannyi más terület. Mindenkinek megvan, hogy ő miben nagyon jó, miben tehetséges. Akkor tehetséges, ha bizonyos dolgot ő könnyűszerrel elvégez, ami másnak nehézséget okoz. Mindenkinek megvan ez a terület. Sokan életük végéig nem találják meg, miben lelik örömüket, másnak ez pikk-pakk megy. Vagy legalább is pikk-pakknak tűnik. Van, aki nyomás alatt teljesít jobban, ha már szorítja a határidő, van, aki inkább szereti beosztani az idejét, mikor mire szánja.

Ha alkottok, akkor Ti előre terveztek vagy inkább spontán cselekedtek? Írtok listát a teendőkről? És tesztek hozzá időpontokat is? Vagy inkább rögtönöztök? Melyik jött be jobban?

Én inkább az a típus vagyok, aki jobban teljesít, ha megvan az elvárás, ugyanakkor szeretem beosztani az időmet, mire mennyi jut. Ez az elvárás legtöbbször saját magamtól jön. A külső kényszernél is erősebb. Hiszen cselekedni csak akkor fogok, ha elég nagy és erős bennem az a bizonyos égő vágy.

Tegnap a nagyobbik fiammal bementünk a kreatív boltba, és kiválasztotta magának, milyen legyen az ő kincses doboza, amit már egy ideje kitalált. Választottam egyet az öccsének is, megspórolva magamnak egy utat a boltba, hiszen neki is biztosan kell majd egy. Sőt egy hamarosan közelgő baráti szülinapra is beszereztünk egy jópofa ládikát. Így adott a feladat és határidő is, hogy elkészüljek a díszítésükkel. Itt az elvárást nemcsak a közelgő szülinap jelenti, hanem az is, hogy a fiaimnak örömet szerezzek vele, hiszen tudom, hogy mennyire vágynak már a kincses dobozra, na meg persze az is, hogy Ti is tudjatok örömet szerezni egy ilyen dobozkával.

Most megmutatom, mi a kiindulás és a következő blogbejegyzések között folyamatában mutatom meg a fázisokat.